Dijak
- A Népművészet mestere
- Népi iparművész fafaragó
- Kodály Zoltán díjas
- Babits Mihály díjas
- Id. Kapoli Antal díjas
- A Tolna Megyei Művészetért díjas
- Dunaföldvár díszpolgára.
A múlt század hetvenes éveinek elején indult, többnyire városlakókból verbuválódott újkori népi mozgalom tagja vagyok, akik azonosságukat keresve a megnyugtató megoldást saját nemzetük néphagyományában, annak tiszta értékrendjében vélték megtalálni. Képzőművészeti akadémizmussal (szobrásznak készültem), tradicionális ismeretekkel (újpesti asztalos családból származom) felszerelkezve érkeztem el a népi fafaragás területéhez. Sárospatak fafaragó táborai, a közösségi együttlét kötetlen eszmecseréi egyre inkább kikristályosították: a felbomlott paraszti közösség értékrendje - mely az egész magyarságra jellemző - továbbvihető-e ? A magunkról, magyarokról alkotott képek: csikófektető gulasch-partik, kalocsaimintás cigányprímás ősmítoszaink körüli téveszmék, népi kultúránk észrevétlen tárgyi és szellemi helycseréjét példázzák. Eközben az évszázadok érlelte jellegzetes értékeink, közöttük a népi faművesség tudatos éltetése néhány megszállott ember magánügye lett. A hetvenes évek végétől számítva fokozatosan beérnek a munkáim, egyre inkább kialakul a Csepeli féle stílus, szemlélet, irányzat lényege: a hagyományon alapuló, ma használható, örökérvényű üzeneteket átadó tárgyszintézisek felvetése. E törekvésben a művészeti kasztok közötti határok átjárhatóvá válnak, sokasodnak a tudatosan egymásba kapcsolódó láncszemek. A pályázatokon nyert több tucat díjjal igazoltan mérhető, hogy az általam soha nem választott „magányos farkas” szereppel sikerült járható terepre – mezsgyére – találnom.
Kiállítások
- 1970
- 1972
- 1974
- 1976
- 1978
- 1980
- 1982
- 1984
- 1986
- 1988
- 1990
- 1992
- 1994
- 1996
- 1998
- 2000
- 2002
- 2004
- 2006
- 2008
- 2010
- 2012
- 2014