Dijak

  • A Népművészet mestere
  • Népi iparművész fafaragó
  • Kodály Zoltán díjas
  • Babits Mihály díjas
  • Id. Kapoli Antal díjas
  • A Tolna Megyei Művészetért díjas
  • Dunaföldvár díszpolgára.

A múlt század hetvenes éveinek elején indult, többnyire városlakókból verbuválódott újkori népi mozgalom tagja vagyok, akik azonosságukat keresve a megnyugtató megoldást saját nemzetük néphagyományában, annak tiszta értékrendjében vélték megtalálni.
Képzőművészeti akadémizmussal (szobrásznak készültem), tradicionális ismeretekkel (újpesti asztalos családból származom) felszerelkezve érkeztem el a népi fafaragás területéhez. Sárospatak fafaragó táborai, a közösségi együttlét kötetlen eszmecseréi egyre inkább kikristályosították: a felbomlott paraszti közösség értékrendje - mely az egész magyarságra jellemző - továbbvihető-e ?
A magunkról, magyarokról alkotott képek: csikófektető gulasch-partik, kalocsaimintás cigányprímás ősmítoszaink körüli téveszmék, népi kultúránk észrevétlen tárgyi és szellemi helycseréjét példázzák. Eközben az évszázadok érlelte jellegzetes értékeink, közöttük a népi faművesség tudatos éltetése néhány megszállott ember magánügye lett.

A hetvenes évek végétől számítva fokozatosan beérnek a munkáim, egyre inkább kialakul a Csepeli féle stílus, szemlélet, irányzat lényege: a hagyományon alapuló, ma használható, örökérvényű üzeneteket átadó tárgyszintézisek felvetése. E törekvésben a művészeti kasztok közötti határok átjárhatóvá válnak, sokasodnak a tudatosan egymásba kapcsolódó láncszemek.
A pályázatokon nyert több tucat díjjal igazoltan mérhető, hogy az általam soha nem választott „magányos farkas” szereppel sikerült járható terepre – mezsgyére – találnom.

Kiállítások

  • 1970
  • 1972
  • 1974
  • 1976
  • 1978
  • 1980
  • 1982
  • 1984
  • 1986
  • 1988
  • 1990
  • 1992
  • 1994
  • 1996
  • 1998
  • 2000
  • 2002
  • 2004
  • 2006
  • 2008
  • 2010
  • 2012
  • 2014